Baranyaszentistván

Petlovac falu és az azonos nevű község székhelye Nyugat-Baranyában, egy olyan térségben, amelynek identitását horvát, magyar és német történelmi rétegek formálták. A községi történet szerint az Elzász-Lotaringiából érkező német katolikus telepesek erdőket irtottak ki, és a települést Blumendorfnak, vagyis „virágfalunak” nevezték el; e név nyoma a régi udvarházakhoz és rendezett parkokhoz kapcsolódik. A petlovaci temetőben jelentős német rész maradt fenn, ezért éppen itt olvasható különösen jól a falu sokrétegű múltja. 1757-ben Petlovacnak 180 lakosa volt, és a Luči katolikus plébániához tartozott, míg az 1910-es népszámlálás szerint a faluban 926 ember élt, többségük német volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és Dél-Baranya Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolása után a település 1920-ban kapta mai, Petlovac nevét. A helyi történelem egy téglagyárat is számon tart, amely a 20. század elején a 27 baranyai téglagyárból álló hálózat része volt. Petlovac mai felkeresése ezért elsősorban séta Baranya betelepülésének, a kertkultúrának, a temetői örökségnek és a viharos 20. század névváltozásainak nyomai között.

Petlovac Baranya nyugati részén található, és ma az azonos nevű község közigazgatási központja. Korábbi neve, a Blumendorf, vagyis „virágfalu”, az Elzász-Lotaringiából érkező német katolikus telepesektől származik, akik az erdők kiirtásával fokozatosan formálták a települést. A községi történet ezt a virágos hagyományt a régi petlovaci udvarokhoz, parkokhoz és temetőhöz kapcsolja, amelynek körülbelül egyharmada német rész. A Petlovac névre való átnevezés 1920-ban az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és Dél-Baranya új államhoz csatolása utáni fordulatot tükrözi. A falu így kis területen egyesíti Nyugat-Baranya mezőgazdasági táját egykori lakóinak látható közép-európai örökségével.