Belica

Belica Međimurje egyik települése a megye felső és alsó része között, legjellegzetesebb arculatát azonban a síkság és a burgonyatermesztés adja. A második világháború után a település különösen ismertté vált erről a növényről, a belicai termelőt, Stanko Premušt pedig 1955-ben a zágrábi köztársasági mezőgazdasági kiállítás bajnokává választották. Ezt az örökséget 2025-ben a Ljudevita Gaja 23. szám alatt megnyílt Burgonyamúzeum mutatta be; ovális épülete a földből előbukkanó héj formáját idézi. A 150 négyzetméteres tér kiállításoknak, oktatási programoknak, vásároknak és helyi termékek bemutatásának ad helyet. A település másik meghatározó pontja a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele plébániatemplom: a 13. század második felében gótikus stílusban épült, mai formáját pedig 1598-ban nyerte el. Belica első ismert említése 1256-ból származik, míg az 1964-ben a helyi téglagyár területének előkészítésekor talált bronzkori lelet sokkal régebbi emberi jelenlétet bizonyít. Belica így rövid sétával kapcsolja össze a középkori templomot, az agyag ipartörténetét és a burgonya mint helyi jelkép korszerű bemutatását.

Belica Gornje és Donje Međimurje találkozásánál, Čakovectól keletre, főként fiatalabb pleisztocén teraszon fekszik. A település első ismert feljegyzése Terra Beosvola néven 1256-ból származik, a plébániát pedig 1334-ben említik. Belica gazdasági történetét két nyersanyag határozta meg: az agyag, amelyet a helyi téglagyár a 20. század elejétől az 1980-as évek elejéig dolgozott fel, valamint a burgonya, amelyről a falu a második világháború után vált ismertté. A téglagyár számára előkészített területen 1964-ben sarlókból, baltákból, fegyverekből és nyers bronzból álló, Kr. e. 11. századi leletet találtak. Belica mai arculatát a Burgonyamúzeum és az önkormányzati címeren látható burgonyavirág is meghatározza.