Stari Grad

Hvaron Stari Grad a Kr. e. 4. században alapított görög Pharosz kolónia helyén fejlődött ki, és az Adriai-tenger keleti partvidékének egyik legrégebbi városi települése. Központjában található Petar Hektorović Tvrdalj nevű, halastóval és kerttel rendelkező, reneszánsz erődített nyári rezidenciája, míg a Szent István tér, a domonkos kolostor és a Szent Rókus-templom későbbi történelmi rétegeket őriz. A város mögött terül el a Stari Gradi-mező, amely 2008-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A mező geometriai parcellákra osztásának rendszere a görög korból származik, és száraz kőfalak, valamint utak révén több mint két évezreden át fennmaradt. A szőlő és az olajbogyó ma is a mező legfontosabb terményei, ezért az UNESCO-státusz nem romokhoz, hanem élő mezőgazdasági tájhoz kapcsolódik. Stari Grad Hvar fontos kompaktikötője is, ezért gyakran a szigetre érkező utazók első találkozási pontja. Az ókori Pharosz városfalak nyomait és régészeti rétegeket hagyott a mai Stari Grad mellett, így a görög történelem nemcsak a mezőn, hanem magában a településen is olvasható.

Stari Grad Hvar északi oldalán, egy mély öböl végében fekszik, a városi rakpart és a Vrboska, valamint Jelsa felé nyíló termékeny síkság között. Éppen a kikötő, a kőből épült utcák és a Stari Gradi-síkság kapcsolata különbözteti meg Hvar városától, amely a sziget déli partján található. Az UNESCO 2008-ban kulturális tájként vette fel a Stari Gradi-síkságot a listára; itt még ma is kiolvasható a Kr. e. 4. századból származó görög geometrikus földfelosztás. A szőlőültetvények, olajfaligetek, száraz kőfalak és kőből épült menedékek mintegy 2400 éve folytatják a terület mezőgazdasági használatát. A város ezért leginkább a gyalogosan bejárható történelmi óváros, a hosszú öbölben való fürdőzés és a síkságra vezető kerékpáros kirándulások kombinációjaként működik.