Sikirevci

Sikirevci szlavóniai település, Slavonski Brodtól mintegy 40 kilométerre keletre, a Száva és a Bosznia-Hercegovinával közös határ közelében. A települést először 1540-ben jegyezték fel folyami átkelőhelyként, komppal, az oszmán uralom idején pedig 1579-ben 31 házas mezővárosként említik. Az oszmán korszak után Sikirevci katonai határőrtelepüléssé és a Brodi ezred ötödik századának székhelyévé vált; ez ma is kiolvasható a házak szabályos, soros elrendezéséből. Központjában áll a Szent Miklós-plébániatemplom, amelynek alapkövét 1848. május 29-én áldották meg, a templomot pedig 1851-ben fejezték be és szentelték fel. A település legismertebb élő jelképe mégis a sikirevci motívum, a napcsipke különleges változata, amelyet tűvel, fakereten készítenek, és hagyományosan szoknyákba, kötényekbe, abroszokba és más textíliákba illesztenek. A mesterség védett szellemi kulturális örökség, a France Rakitić 1928-ban készült, fennmaradt ponjavája pedig a korai helyi készítésről tanúskodik. Sikirevci ezért a posavinai határvidék történelmének, a szakrális örökségnek és a ma is élő csipkeverő hagyománynak ritka kombinációját kínálja, amely rövid kulturális látogatásra is alkalmas Slavonski Brod, Županja és a szlavóniai Posavina között.

Sikirevci a Száva közelében fekvő, elnyújtott posavinai faluként alakult ki, azon a vidéken, amelyen évszázadokon át a folyami átkelőhely felé tartó emberek haladtak. Az első, 1540-ből származó feljegyzés közvetlenül a révhez kapcsolja, míg az 1579-es összeírás 31 házzal rendelkező mezővárosként említi. Az oszmán uralom alóli felszabadulás után a település a Katonai Határőrvidékhez tartozott, és a Brodi ezred ötödik századának székhelye volt. A 18. század közepén kialakított soros beépítés jellegzetes házsorokat hagyott maga után a fő közlekedési út mentén. Sikirevci mai arculatát a 19. századi Szent Miklós-templom és a napcsipke kapcsolja össze – ez egy helyi kézműves motívum és termék, amelyet tűvel, fakereten készítenek, majd a szlavón népviseletbe dolgoznak.