Pogorács

Podgorač Szlavónia települése Eszék-Baranya megye nyugati részén, a Našice és Đakovo közötti útvonalon. Írásos források először 1299-ben említik, a 14. század végén pedig mezőváros és egy birtok központja volt, amelynek erődjét Pogar vagy Pogarach néven ismerték. Az oszmán hadsereg 1530 körül foglalta el a települést, ezt követően Podgorač a Pozsegai szandzsák egyik nahijéjének székhelye lett. Az 1687-es felszabadítás után a Našice-uradalomhoz csatolták, amelyet 1734-től a Pejačević család igazgatott. A mai központ legjellegzetesebb épülete az 1806-ban klasszicista jegyekkel emelt Szent Miklós-plébániatemplom. Podgorač vidéke jóval régebbi nyomokat is őriz: a Ražište lelőhelyen a vonaldíszes kerámia, a sopoti és a vinčai kultúra rétegeit azonosították, Breški pedig egy kora bronzkori településről tanúskodik. Podgorač felkeresése így az őskori régészetet, a középkori mezővárosi múltat és egy szlavóniai falu egyházi örökségét kapcsolja össze, a D515-ös állami úton pedig könnyen folytatható az út Našice vagy Đakovo felé.

Podgorač arculatát a Našice környékének peremén elfoglalt helyzete és több, egymástól jelentősen eltérő történelmi korszak formálta. A középkori Pogarach mezővárosnak erődje és birtoka volt, amelyet a 15. században a Gorjanski család igazgatott. Az oszmán korszak után a település a 18. század elejétől a Našice-uradalomhoz tartozott, amelyet 1734-ben a Pejačević család vett át. Pavao Pejačević a 19. században és a 20. század elején támogatta az iskola, a községháza, a plébánia és az 1907-ben alapított Horvát Olvasókör létrehozását. A mai központ a Szent Miklós-templommal így továbbviszi azt a helyi közigazgatási és társadalmi központi szerepet, amelyet Podgorač már a középkor óta betölt.