Muraszerdahely

Mursko Središće, Horvátország legészakibb városa, a Mura jobb partján alakult ki, ott, ahol a D209-es állami út és a híd a szlovéniai Središče ob Dravi felé vezet. Bár folyóparti fekvése természetes kiindulóponttá teszi a sétákhoz, legjellegzetesebb identitása a szénhez kötődik: a Cimper, az egykori szénleválasztó ma a međimurjei bányászok életét és munkáját mutatja be. A bányászok védőszentjéről elnevezett Szent Borbála sétány a Zalešće-tótól Žabnik felé követi a Murát, és összekapcsolja az ipari emlékezetet a folyóparti tájjal. A közeli Peklenicában a Kőolajipari Emlékpark arra emlékeztet, hogy ott 1856-ban kezdődött a szervezett olajkitermelés, a helyi „pekel” és „kolomajz” elnevezésekkel együtt. Magában a városban a Rudar Ivek szobra és a kivilágított vasúti híd szabadtéren folytatja a bányászat és a közlekedés történetét. Mursko Središće ezért egy nap alatt is megismerhető: először Cimper, majd a városi sétány és Zalešće, végül egy rövid kitérő Peklenicába vagy tovább a Mura mentén Sveti Martin felé.

Mursko Središće Horvátország legészakibb városának hivatalos címét viseli, de helyi „bányászváros” beceneve jobban megmagyarázza különlegességét. A szénkitermelés meghatározta Észak-Međimurjét, a Cimper ipari létesítménye pedig a Bányászat Emlékházaként maradt fenn, ahelyett hogy a bányák bezárása után eltűnt volna. A Mura egyszerre jelöli ki a város északi szélét, a Szlovénia felőli határt és a Szent Borbálának szentelt sétány nyomvonalát. E rövid városi tengelyen találkozik a Rudar Ivek, a bányászati gyűjtemény, a folyópart és a vasúti híd, így Mursko Središće identitása a munkástörténeten és a határon átnyúló közlekedésen keresztül olvasható, nem pedig egy klasszikus óvárosi magon át.