Szelence

Selnica Međimurje egyik települése a Felső-Međimurje dombjai és a Mura felé húzódó síkság között. Történetét a Szent Márk-plébánia, az olajmezők és a technikai eszközök családi gyűjteményei formálták. Selnica neve kifejezetten szerepel az 1501-es plébániajegyzékben Martin plébánossal és a Szent Márk-templommal együtt, miközben a mai orgona elődjét 1787-ben készítették. Az ipari örökség nem csupán a helyi történelem kiegészítője: a selnicai mezőn az 1850-es évektől 1952-ig termeltek ki kőolajat, a 20. század elején pedig Mursko Središće felé olajvezeték is működött. A mai látogatást a legegyszerűbb a Šardi Veteránautó-múzeum köré szervezni, amely régi járművek és technikai eszközök magángyűjteménye, és előzetes bejelentkezéssel látogatható. Selnicából természetesen folytatható az út Peklenica felé, ahol az Olajipari Emlékpark bemutatja az 1856-ban megkezdett szervezett olajkitermelést. Az egyházi, közlekedési és olajipari örökség ilyen ötvözete más karaktert ad a településnek, mint Felső-Međimurje többi részének szőlőhegyi képeslapszerű tájai. Selnica emellett praktikus kiindulópont Mursko Središće, a peklenicai olajmező és a Međimurje Ökomúzeum más pontjai felé.

Selnica identitása olyan rétegekre épül, amelyek ritkán találkoznak egyetlen međimurjei faluban: a régi Szent Márk-plébániára, a kőolaj-kitermelés történetére és a Šardi család veteránjármű-gyűjteményére. A települést név szerint már 1501-ben dokumentálták, az önkormányzat területe pedig a Međimurske gorice dombvidékétől a Mura menti alacsonyabb területig terjedő átmenetet foglalja magában. A Selnicából származó kőolaj nem csupán helyi nyersanyag maradt, mivel Wilhelm Singer 1905-ig olajvezetéket épített Mursko Središće felé. A Šardi Veteránautó-múzeum ma autókkal, motorkerékpárokkal és más megőrzött gépekkel egészíti ki ezt a technikai történetet; a látogatást előre egyeztetni kell.