Kotor

Kotoriba Međimurje legdélkeletibb sarkát foglalja el a Mura mentén, a magyar határ közelében, Čakovectől mintegy 40 kilométerre. A település identitása szorosan kapcsolódik a vasúthoz: a Kotoribán átvezető vasútvonalat 1860-ban nyitották meg, a mai Horvátország területén elsőként, a település pedig ekkor fontos közlekedési csomóponttá vált Nagykanizsa, Čakovec és Pragersko között. A vasúti múltat ma az állomás, a Mura fölött átívelő híd és a település központjában látható, ipari vesszőből készült mozdony szobra idézi fel. A vessző nem véletlen motívum, hiszen Kotoriba a vesszőfonásról ismert, a helyi Dani šibe i ribe rendezvény pedig a kézművességet a murai halból készült ételekkel kapcsolja össze. A látogatás másik központi eleme a Mura, amelynek mellékágai és ártéri erdei Veliki Pažut térsége felé alakítják a síkvidéki tájat. A központban magasodik a Szent Kereszt felmagasztalása nagytemploma, amely egy régebbi kápolna kibővítésével jött létre. Kotoriba Joža Horvat író, tengerész és politikus szülőhelye is, ezért a folyó, az utazás és a vasút kapcsolata itt különleges helyi jelentőséggel bír.

Kotoriba síkvidéki határtelepülés a Mura mentén, és Kotoriba község egyetlen települése. Međimurje keleti szélén elfoglalt helyzete meghatározta vasúti és kézműves múltját: az 1860-ban épült állomás és vasútvonal Magyarországgal és Szlovéniával kötötte össze a térséget, míg a használati tárgyak vesszőből való fonása jellegzetes helyi mesterséggé vált. A központban ezt az identitást az ipari vesszőből formázott mozdony mutatja. A település szélén folyó Mura Kotoriba más arcát tárja fel, gátakkal, mellékágakkal és Veliki Pažut felé húzódó ártéri tájjal. A Szent Kereszt felmagasztalása temploma és az itt született Joža Horvat emléke egészíti ki az utazásokkal és a folyóval összefonódó település történetét.