Sunja

Sunja az azonos nevű folyó jobb partján fekszik, Sisaktól 28 kilométerre délkeletre, ott, ahol a Szávamente síksága a Hrvatska Kostajnica és Hrvatska Dubica felé vezető utakkal találkozik. A település 1881-ben kapott vasúti összeköttetést, az állomás pedig ma is meghatározza Sisak, Novska és Volinja közötti csomóponti szerepét. Központjában áll a Szent Mária Magdolna-plébániatemplom, amelyet 1825-ben szenteltek fel; ezt követően Sunja helyi mezővárosként fejlődött. A Sunjai Szávamente identitását tölgyfa pallókból épült faházak és csárdák, a „belo po belom” fehér hímzés, a horvát posavac ló és a posavinai kopó őrzi. A környékhez a Száva menti falvak, legelők és a hagyományos állattartáshoz kapcsolódó ártéri tájak tartoznak. Velika Gradusában található a Gradusa-barlang, egy nehéz, 455 méter hosszú barlangászati objektum elárasztott járatokkal, cseppkőképződményekkel és denevérkolóniával. Sunja ezért alkalmas a Szávamente örökségének nyugodt felfedezésére, a barlangot azonban kutatási helyszínként, nem pedig kiépített turisztikai látványosságként kell szemlélni.

Sunja egy 40 településből álló község központja, amely a Száva folyó, a Sunjai-mező és a Sziszek, illetve Banovina felé vezető közlekedési útvonalak között helyezkedik el. A posavinai faházakat itt vízszintesen elhelyezett tölgyfa pallókból építették, homlokzatuk pedig hagyományosan az utca felé nézett. A sunjai csardakok földszintje raktárként szolgált, míg az árvizek miatt a konyha és a szobák az emeleten kaptak helyet. A helyi jellegzetességeket a sunjai Posavina fehér hímzése, a mocsaras legelőkhöz alkalmazkodott horvát posavac ló, valamint a posavinai kopó egészíti ki, amely 1959-ben kapta mai nevét.