Zengg

Senj a Velebit lábánál, a Velebit-csatorna partján fekszik, városi identitása pedig szorosan összefonódik az uszkókokkal, a bóra széllel és a Nehaj erőddel. Az erődöt 1558-ban emelték a város fölötti dombon, az oszmánokkal és a Velencei Köztársasággal vívott konfliktusok idején, és ma is Senj legismertebb műemléke. A történelmi városmagban található a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének székesegyháza, a régi kikötő körüli városi utcák, valamint annak a hosszú időszaknak a nyomai, amikor Senj az Adria északi részének fontos közlekedési és katonai központja volt. A város a glagolita hagyományhoz is kapcsolódik: a 15. század végén Senjben működött az egyik legkorábbi horvát nyomda. A part fölött kezdődik a Velebit hegyvidéke, Krasno pedig fontos kiindulópont az Északi Velebit Nemzeti Park felé. Délebbre, a főút mentén található Sveti Juraj és a Jablancánál fekvő Zavratnica-öböl. Senj így az erődítmények történetét, a hegyvidéki hátországot és a Kvarner–Velebit igen kitett partvidékét kapcsolja össze. A senji bóra nem csupán időjárási jelenség, hanem a helyi identitás fontos része, mivel a Velebit alatti nyílt fekvés a horvát partvidék legerősebb széllökései közé tartozókat hozza létre. A város ezért egészen más tengeri környezetet kínál, mint a Kvarner védettebb üdülőhelyei.

Senj keskeny sávban terül el a tenger és a Velebit lejtői között, ezért utcái gyorsan emelkednek a kikötőtől a Nehaj erőd felé. A város jellegét az uszkókok, a bóra, a hajózás és a glagolita nyomdászhagyomány formálja, nem pedig egy klasszikus szigeti üdülőhely hangulata. Az Ivan Lenković és Herbart VIII. Auersperg felügyelete alatt 1558-ban épült Nehaj továbbra is a háztetők fölött kiemelkedő leglátványosabb pont. A városmag történelmi rétegeit a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének székesegyháza és a Vukasović-palota, a mai Városi Múzeum gazdagítja. Senj egyben az Északi-Velebit kiindulópontja, városi strandjai pedig közvetlenül a forgalmas adriai főút és a Velebit-csatorna mellett fekszenek.