Buje

Buje, olaszul Buie, egy dombon fekszik Isztria északnyugati részén, a Mirna és a Dragonja völgye között. A városnak történelmileg fontos közigazgatási és kereskedelmi szerepe volt, óvárosa pedig középkori falakon belül alakult ki, kilátással a szőlőültetvényekre és olajfaligetekre. A Szent Servulus-plébániatemplom uralja a város legmagasabb részét, a környező utcák pedig a velencei építészet rétegeit őrzik. A tágabb Buje-vidék ma Isztria egyik legismertebb borvidéke, számos pincészettel és agroturisztikai szálláshellyel a hullámos dombok között. A közelben található Momjan, amely muskotályboráról és váráról ismert, Grožnjan művészeti műhelyeivel, valamint Završje. A Parenzana egykori keskeny nyomtávú vasútvonalát Isztria északnyugati részének egyik legismertebb kerékpáros és gyalogos útvonalává alakították. Buje ezért kevésbé klasszikus üdülőhely, inkább kiindulópont a borvidékek, történelmi falvak, kerékpárutak és a szlovén határ menti táj felfedezéséhez. Buje környékén különösen Momjan, Krasica és Kaštel emelkedik ki; ezek a települések megmutatják, hogyan kapcsolódik a városközpont a szőlőkhöz, olajfaligetekhez és Isztria északnyugati részének dombos határvidékéhez.

Buje a Mirna és a Dragonja völgye közötti dombot foglalja el, a város területe pedig egészen a Kanegra melletti tengerpartig húzódik. Ennek köszönhetően egyszerre lehet kiindulópont a Buje-vidék szőlőültetvényeihez, a Parenzanán való kerékpározáshoz és a Pirani-öbölben való fürdőzéshez. Az egykori keskeny nyomtávú vasút 1902 és 1935 között Triesztet és Porečet kötötte össze, Buje pedig mindkét irányba induló vonatok állomása volt. A mai útvonal ezért a városból a szlovén határ, valamint Grožnjan, Motovun és Vižinada felé ágazik el. A Parenzana horvát szakasza 78 kilométer hosszú. A Buje–Buie és a környező települések kétnyelvű elnevezései láthatók a helyi köztereken, és a város horvát–olasz identitását tükrözik.