Szemelce

Semeljci szlavóniai községi központ a Đakovói-síkság északi peremén, Đakovótól 14 kilométerre északkeletre. A település löszfennsíkon fekszik, mintegy 103 méterrel a tengerszint felett, és a Brana, valamint a Semeljčica-patak folyik át rajta. Semeljci környéke neolitikus és késő bronzkori félig földbe mélyített házakkal rendelkező őskori település nyomait őrzi, míg a Semeljci–Široko Polje vasútállomás közelében római pénzérmék csoportját találták. A mai települést 1698-ban építették újjá, miután az oszmánok Bécs felé tartó hadjárata során a korábbi település elpusztult. A 18. századi gyors növekedés 1754-ben a Boldogságos Szűz Mária születésének szentelt plébánia megalapításához vezetett. Temploma 1784 és 1788 között épült, és benne a częstochowai, illetve semeljci Madonnát ábrázoló képet tisztelik. Semeljci ma Kešincivel szinte összefüggő települést alkot, amelyet szántóföldek, gyümölcsösök és a Đakovói borvidék szőlői vesznek körül. A látogatás legérdekesebb része a templom, a régi központ és a patakok vidékének nyugodt bejárása, amely Đakovo vagy a község más falvai felé folytatható.

Semeljci arculata a Đakovói löszfennsíkot a sokkal régebbi betelepülés nyomaival kapcsolja össze. A starčevói vagy sopoti kultúrához kötött félig földbe mélyített házak, az urnasíros kultúra temetője, valamint a kő- és bronztárgyak véletlen leletei a térség hosszú történetéről tanúskodnak. E tárgyak egy részét a helyi általános iskola szerény régészeti gyűjteménye őrzi. A közelmúlt történetében 1754 volt a döntő év, amikor Semeljci plébániaközponttá vált, miután a 18. század első felében jelentősen megnőtt a házak száma. A falu a Brana és a Semeljčica mentén fejlődött, földjei kedveztek a szántóföldi gazdálkodásnak, a gyümölcstermesztésnek és a szőlőművelésnek, ezért mai arculatát továbbra is a hosszú utcák és a nyitott mezőgazdasági táj határozza meg.