Hosszúlovász

Lovas Nyugat-Szerémségben, Vukovár és Ilok között fekszik, szántóföldek, szőlőskertek és a szomszédos Opatovacnál a Duna felé ereszkedő lankás domboldalak táján. A falu identitása szorosan kapcsolódik a régészethez: az 1939-ben véletlenül kiforgatott lovasi lelet bronz- és aranytárgyakat tartalmazott a középső bronzkorból, és ma a zágrábi Régészeti Múzeumban őrzik. A 2011 és 2020 között végzett kutatások a község területén több mint húsz új lelőhelyet tártak fel, köztük a kostolaci kultúra hármas sírját a Kovači lelőhelyen. Lovas központját a felújított Szent Mihály arkangyal-templom uralja, amelyet 2005-ben szenteltek fel, miután az 1769-ben épült régebbi templom a horvátországi háborúban elpusztult. A háborús szenvedésekre a helyi temető tömegsírjának emlékhelye és az egykori aknamezőn álló kereszt emlékeztet. Lovas ezért nem klasszikus kirándulóhely, hanem a szerémségi táj, a régészeti múlt és a méltósággal megközelítendő emlékhelyek nyugodt felfedezésére alkalmas település.

Lovas helyi identitását három réteg kapcsolja össze: Nyugat-Szerém mezőgazdasági tája, a rendkívül gazdag régészeti örökség és az 1991-es év fájdalmas emlékezete. A legismertebb őskori lelet a lovasi lelet, a Horvátországban talált legnagyobb középső bronzkori bronztárgy-együttes, mintegy húsz aranytárggyal és egy kerámia kantharosszal. A mai falu a Szent Mihály arkangyal-templom körül alakult ki. Három elvitt harangját 2001-ben visszahozták, az új templomot pedig négy évvel később szentelték fel. A lovasi temetőben emlékmű jelzi annak a tömegsírnak a helyét, amelyből 68 áldozatot exhumáltak, ezért az emlékezeti örökség elválaszthatatlan a település megértésétől.