Ernestinovo

Ernestinovo egy szlavóniai községi központ Eszéktől 20 kilométerre délre, de jellegzetes arculatát nem sík fekvése és mezőgazdasága, hanem tölgyfából faragott szobrai adják. A szobrásztelep 1973-ban indult, amikor tizenkét művész dolgozott a központi parkban; alkotásaik a helyi naiv művészeti gyűjtemény alapjává váltak. A Szoborpark és a főutca ma szabadtéri falak megtekintését teszi lehetővé, míg a Petar Smajić Galéria a település kapcsolatát őrzi Szlavónia egyik kiemelkedő naiv szobrászával. A Szentháromság-templom Ernestinovo újabb jellegzetes pontja; a települést 1865-ben alapították 45 bácskai német család letelepítésével. A látogatás kiterjeszthető a közeli Laslovóra, ahol református templom és egy meander található, amelyeket a község a helyi látnivalók közé sorol. Ernestinovo ezért alkalmas egy rövid eszéki kulturális kirándulásra: először a Szoborparkot járják be, majd a főutca menti alkotásokat keresik fel, végül a galériát és a templomot látogatják meg. Nyáron a kolónia hagyománya is meghatározza a települést, amikor a szlavóniai tölgyből ismét új szobrok születnek.

Ernestinovo arculatát a Naiv Szobrászok Kolóniája formálta, amely 1973-ban indult a hlebinei naiv festészet szlavóniai párjaként. A művészek már az első kolóniától kezdve tölgyfatörzsekkel és rönkökkel dolgoztak, így a függőleges fafigurák a település jellegzetes látványává váltak. A szobrok nem csupán a galériában találhatók: a Szoborparkban és a főutca mentén is állnak, ezért a település szabadtéri kiállítás benyomását kelti. A galéria Petar Smajić nevét viseli, akinek életműve szorosan kapcsolódik az ernestinovói szobrászhagyomány fejlődéséhez. A település története 1865-ben kezdődik, amikor a birtokosok, Herman Eisner és Julius Klein bácskai német családokat telepítettek ide; régi német neve Ernestinenhof volt.