Almás

Aljmaš a Duna jobb partján fekszik, 2,5 kilométerrel a Dráva torkolata alatt, az Erdut-hegy szőlőültetvényei alatt. A nagy folyó, a löszfennsík és az Aljmaši-mocsárvidék közötti fekvése meghatározta a falu arculatát és halászati hagyományát is. Leginkább a Menedék Nagyasszonya kegyhelyéről ismert, amelynek kezdetei 1704-ig nyúlnak vissza. A mai templom az előző épület horvátországi honvédő háború alatti pusztulása után épült; a fogadalmi szobrot megrongálva találták meg a romok között, 1998-ban visszavitték Aljmašba, az új templomot pedig Marin Srakić püspök szentelte fel 2004. augusztus 1-jén. Belsejében Mária-triptichon és Vladimir Meglić három mozaikja látható. A Kálvária lábánál 2023 óta működik az Emlékközpont, amely a régi Aljmašt, a háborús pusztítást és az új kegyhely felépítését mutatja be. A faluból tölgyerdőn át el lehet indulni a Gospa pod lipom kirándulóhelyhez, vagy az Aljmaši-mocsárvidék folyóparti tájához, amely a Dráva torkolat előtti utolsó 12 kilométerét kíséri. A helyi turisztikai közösség a júniusi Halászestéket is kiemeli, amelyek az aljmaši halászokhoz és a dunai konyhához kapcsolódnak. Aljmaš így egyetlen kiránduláson ötvözi a zarándoklatot, az emlékezeti örökséget és két folyó megfigyelését.

Aljmaš dunai falu és kikötő, 2,5 kilométerrel az alatt a hely alatt, ahol a Dráva a Dunába torkollik. A folyó menti házak mögött emelkedik az Erdut-hegy, vagyis a 192 méter magas Čvorkovo brdo, amelynek lejtőit szőlőültetvények borítják. A középkorban a falu kereskedelmi és kézműves központ volt, mai arculatát pedig elsősorban a Mária-kegyhely, a zarándokok és az aljmaši halászok halászati öröksége határozza meg. A Menedék Nagyasszonya kegyhelye 1704 óta fejlődik, a modern templom pedig a falu 1990-es évek eleji háborús pusztítására is emlékeztet. A Nemetin és Aljmaš között fekvő Aljmaši-mocsárvidék a Dráva torkolata előtti utolsó 12 kilométer ártéri tájával egészíti ki a települést.