Starigrad

Starigrad pod Velebitom egyszerre tengerparti település és a Paklenica Nemzeti Park fő parti kiindulópontja. Éppen ez az átmenet a Velebiti-csatornától a mély szurdokokig határozza meg a település élményét: ugyanazon a napon lehet a tenger mellett sétálni, majd belépni Velika Paklenica sziklái közé. A vidék az ókori Argyruntum nyomait is őrzi, köztük egy Kr. u. 1–3. századi római nekropoliszt, míg a román stílusú Szent Péter-templom a 11–12. századból származik. A Večka-torony közvetlenül a parton áll, és a legszembetűnőbb történelmi maradványok egyike. A terület 1949-ben kapta meg a nemzeti park státuszát; Anića kuk a sziklamászók körében ismert, a Manita peć barlangot pedig azok a látogatók keresik fel, akik meg szeretnék ismerni a Velebit föld alatti világát. Starigrad ezért különösen alkalmas aktív pihenésre, de nem csupán a park bejáratánál fekvő kiszolgálóhely. Az ókori, középkori és hegyvidéki rétegek nagyon közel vannak egymáshoz, így a program a part és a hegyvidék közötti hosszú utazások nélkül is összeállítható. A park közelsége azt is jelenti, hogy a Velebit időjárási viszonyait komolyabban kell venni, mint egy átlagos strandolós napon.

A település hivatalos neve a nyilvántartásokban Starigrad, bár a turisztikai és önkormányzati anyagokban gyakran a Starigrad–Paklenica forma szerepel. A település az Adriai főút mentén, a Velebit meredek déli lejtői alatt húzódik; tengerparti központját a Trg Stjepana Radića és Bikarija alkotja. Starigrad arculata a régi halászati örökséget a Velika Paklenica felé irányuló hegymászó- és túraforgalommal kapcsolja össze, ezért a parti sétányon kirándulóhajók, fürdőzők és túrafelszerelést viselő látogatók találkoznak. A turisztikai szervezet Starigradot, Selinét és Tribanjet közösen a Paklenica Riviérájaként mutatja be, miközben maga Starigrad ennek a partszakasznak a közigazgatási és információs központja.