Vis

Vis a Szent György-öböl tágas medencéje körül fejlődött ki, ahol a nyugati kikötő a parti sétány mentén a keleti part reneszánsz városrészéhez, Kuthoz folytatódik. A mai település fölött az ókori Issa rétegei sorakoznak, magában a városban pedig paloták, templomok és III. György brit erődje, a ma Fort George néven ismert vár maradt fenn. Az öböl elég mély a Splitből érkező kompok és a vitorlások fogadásához, a parti sétány mögött azonban a város gyorsan szőlőültetvényeknek és szigeti földeknek adja át a helyét. A Luka és Kut közötti séta Stonca halászbárkáit, a régészeti gyűjteménynek otthont adó Gospina Batariját és a Host-szigetecske világítótornyára nyíló kilátást tárja fel. Ha valaki az egész sziget megkerülése nélkül szeretne fürödni, a városi Prirovo és a közeli Grandovac kínálkozik, míg Stončicához és Zaglavhoz a keleti part felé kell utazni vagy hajózni. A szardíniával és hagymával töltött viši pogača éppen abban különbözik a komižai változattól, hogy nem tartalmaz paradicsomot. A Splitből egész évben közlekedő komp körülbelül 140 perc alatt érkezik meg, így Vis továbbra is olyan szigeti város, amelyhez tengeren, nem pedig átmenő úton lehet eljutni.

Vis városa a sziget északkeleti végét foglalja el a Szent György természetesen védett öblében. Két jellegzetes arca a kompállomás melletti élénkebb Luka és a kőből épült Kut, ahol a reneszánsz házak és paloták egészen a tengerig ereszkednek. Közöttük áll a Gospina Batarija, egy osztrák erőd, amelyben a Régészeti Múzeum működik. A város arculatát a görög Issa, a hajózás évszázadai és az az időszak formálta, amikor Vis katonailag zárva volt a külföldiek előtt. A nyílt Adria felé néző fekvése miatt Vis kikötője évszázadokon át halászok, kereskedők és haditengerészetek találkozóhelye volt, a Host-szigetecske pedig ma is az északi bejáratát jelzi.