Újgradiska

Nova Gradiškát 1748-ban tervszerűen alapították határőrtelepülésként, téglalap alakú tere és utcahálózata pedig ma is feltárja a város keletkezésének katonai-közigazgatási logikáját. A központi séta összeköti az 1754-ben megkezdett avilai Szent Teréz-templomot, a festői árkádos egykori Főőrség épületét, a Városi Múzeumot és a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának templomát. Ez utóbbiban Celestin Medović falfestményei láthatók, köztük Krisztus születésének, a Szentháromságnak és az evangélistáknak a jelenetei. A Szlavón határőrök utcáját városi sétánnyá alakították, a geometrikus park pedig zöldet visz a történelmi városközpontba. Az A3-as autópálya és a Zágráb–Vinkovci vasútvonal melletti fekvés erős tranzitjelleggel ruházza fel Nova Gradiškát, de a kirándulásnak nem kell a központban véget érnie: Cernik és a ferences kolostor közvetlenül északra található, a Psunj alatti Strmac kirándulóhely pedig mintegy tíz kilométerre van. A helyi gasztronómia alapját a čobanac, a sarma és a határvidéki Posavina egyéb receptjei adják.

Nova Gradiška 1748. május 1-jén jött létre a Gradiškai Határőrezred leendő parancsnoki központjaként, miután Mária Terézia döntött a Birodalom déli határának megerősítéséről. Ez a dátum a fiatalabb horvát városközpontok közé sorolja, határőrvidéki eredete pedig magyarázza tervezett katonai-közigazgatási jellegét. A Katonai Határőrvidék idején 1748-tól katonai közösségeket, valamint különleges kiváltságokkal rendelkező kézműves- és kereskedelmi központokat alapítottak, így Nova Gradiška a tágabb szlavóniai határőrvidéki keretben fejlődött. A mai város ezt az identitásréteget éppen a Gradiškai Határőrezred történetében őrzi, nem pedig egy középkori városmag hagyományában.