Oriovac

Oriovac szlavóniai település a Dilj lábánál, Slavonski Brodtól 24 kilométerre nyugatra, a Jelas-mezőtől északra. A Nova Gradiška és Slavonski Brod közötti út és vasút mentén fekszik, közlekedési szerepe pedig már a Száva menti síkság és a szőlőtermő lejtők közötti fekvéséből is látható. A település legismertebb történelmi részlete a Török-kút, egy nyolc méter magas, négyzet alaprajzú, ferde falú és pártázatos építmény. A községi források a 16. századra teszik, míg egy krónika szerint az Oriovac fölötti Surduk oszmán erődöt 1617-ben építették. A közeli parkban Franjo Filipović báró tábornok 1880-ban állított emlékműve látható, amelyet az 1878-as nagy árvíz idején nyújtott segítségéért emeltek. Oriovac őrzi Luka Ilić Oriovčanin illírista, valamint Mato Gabrić, az Oriolik bútorgyár fejlesztésének kezdeményezője emlékét is. A mai Szent Emerik-plébániatemplom annak a helynek a szakrális hagyományát folytatja, ahol már az oszmán hódítások előtt említést tesznek egy régebbi templomról. Oriovac meglátogatása ezért természetesen egy rövid történelmi belvárosi sétából és a Dilj szőlőskertjeihez vagy a slavonski kobaši kegyhelyhez tett kirándulásból állhat.

Oriovac három jellegzetes tájat kapcsol össze: a Dilj déli lejtőit, a Jelas-mező síkságát és a Nova Gradiška–Slavonski Brod közlekedési folyosót. A település neve az Oriova draga nevű helyhez kapcsolódik, míg a községi krónika a középkori fejlődést a Giletić család birtokaihoz és egy későbbi erődhöz köti. A környék mezőgazdasága gabonát, repcét és szőlőt foglal magában, a halastavak pedig a Jelas-mező gazdasági képéhez tartoznak. Oriovac ipari arculatát az Oriolik bútorgyár határozta meg, amely 1959-ben kezdett működni. A központban a történelmi rétegek a Szent Emerik-templomon, a Török-kúton, Filipović báró emlékművén, valamint Luka Ilić Oriovčanin és Mato Gabrić mellszobrán keresztül olvashatók ki.