Dékánfalva

Dekanovec kis település és önálló község Alsó-Međimurjében, Podturen, Domašinec és Belica között, egy sík pleisztocén teraszon. Történelmi feljegyzésekben először 1478-ban jelenik meg, a mai községet pedig 1997-ben választották le Domašinec községről. A település identitása szorosan kapcsolódik az 1888-ban Dekanovecen született Florijan Andrašechez, aki népi költő, melográfus, zeneszerző, szobrász és hosszú időn át templomi orgonista volt. Andrašec Vinko Žgancec együtt gyűjtötte a međimurjei népdalokat, 1953-ban pedig kiadta a „Međimurske fijolice” című gyűjteményt. A központban emlékmű, a Florijan Andrašec utca és az 2018 óta a nevét viselő tagiskola őrzi emlékét. Ugyanezen az utcán áll a Mindenszentek plébániatemploma; főoltárát maga Andrašec készítette. A községi címeren látható klarinét és toll tovább hangsúlyozza a település zenei és költői örökségét. Dekanovec ezért nem nagy látványosságok úti célja, hanem rövid találkozás a međimurjei kaj-horvát szóval, a helyi zenével és egy olyan ember életével, aki meghatározta falujának kulturális arculatát.

Dekanovec egyetlen településből áll, és mintegy hat négyzetkilométeres területével Horvátország legkisebb községei közé tartozik. Területe a sík Alsó-Međimurje része, kavicsból, homokból, iszapból, agyagból és löszből álló altalajjal. A település központi tengelye nem tér, hanem a Florijan Andrašec utca: itt található a községi hivatal, a Mindenszentek plébániája és a dekanoveci kántornak szentelt emlékhelyek. Andrašec klarinétja és költői tolla a községi címerbe is bekerült, így Dekanovec vizuális identitása a helyhez kötődő valódi életrajzból ered. A költészet és zeneszerzés mellett Andrašec kórust, tamburazenekart, fúvószenekart, a Seljačka sloga helyi szervezetét és önkéntes tűzoltó-egyesületet is szervezett, ezért a falu kulturális története munkásságán keresztül is olvasható.