Koška

Koška szlavóniai önkormányzati központ Našice és Eszék között, a két várost összekötő D2-es főút és vasútvonal mentén. A település Našicétől 18 kilométerre keletre, Eszéktől pedig mintegy 35 kilométerre nyugatra fekszik, ezért elhelyezkedése természetesen alkalmassá teszi egy rövid megállóra a Dráva menti útvonalon. Koška legfontosabb történelmi emléke a Szent Péter és Pál-plébániatemplom, amely egyhajós épület a temetőn belüli enyhe magaslaton. A templom román és gótikus elemeket, valamint középkori építészeti magot őriz, harangtornya pedig a 19. századból származik. A település írásos említései 1229-ig nyúlnak vissza, amikor Breznicával együtt „terra Kos” néven szerepel, míg a 14. és a 15. század elejéről származó források egy középkori várat is említenek. A környék a szlavón táj változásairól is mesél: Normanci, Vučkovac és Topoline települések 1875 körül jöttek létre a valpovói uradalom és a fűrészüzemek munkásai számára. Koška meglátogatása ezért leginkább a templomtól a központ felé vezető rövid történelmi sétaként élvezhető, amelyet érdemes kiegészíteni a síkvidéki településeken át vezető autózással; ezek az erdőgazdálkodás, a fűrészüzemek és a későbbi vasúti kapcsolat körül alakultak ki.

Koška az Alsó-Dráva síkságához tartozik, és mintegy 99 méterrel a tengerszint felett fekszik Našice és Eszék között. Egy 1229-es dokumentumban a hely „terra Kos” néven jelenik meg, későbbi feljegyzések pedig a „Koos” és „Kwos” alakokat említik. A település középkori jelentőségét az 1338-ban említett várnagy, valamint az 1389-ben és 1406-ban feljegyzett Kaswara-várak igazolják. A későbbi táj fejlődése az erdőkhöz és a fűrészüzemekhez kapcsolódik: Normanci, Vučkovac és Topoline 1875 körül jöttek létre a valpovói uradalom munkásai számára. Koška később is kapcsolatban maradt a földműveléssel, az állattenyésztéssel és a faiparral, miközben a D2-es főút és a Našice–Eszék vasútvonal meghatározta mai közlekedési helyzetét.