Rude

Rude a Samoborsko gorje területén fekvő település, Samobortól mintegy öt kilométerre délnyugatra, a Rudarska Gradna-patak hosszan elnyúló völgyében. A települést a bányászati örökség határozza meg, amely 1481-től követhető biztosan, amikor megemlítik az itteni réz- és vasbányát. A 16. században a rudei réz kitermelése összemérhető volt a nagy európai bányászati központokéval, és Szászországból, valamint az osztrák területekről is érkeztek bányászok. Ma ezt a történetet a Sveta Barbara bányában lehet megismerni, ahol a Sveto Trojstvo és Kokel tárók mintegy 350 méterét állították helyre a látogatók számára. A látogatás csak vezetővel lehetséges, körülbelül 40 percig tart, a föld alatt pedig a hőmérséklet mintegy 12 °C marad. Rude központjától a bejárat körülbelül tíz perc séta, a bányászati-botanikai tanösvény pedig összeköti a települést a Manja Vasban található Suban Botanikus Kerttel. A bányászati identitás a Szent Barbara-templomban is látható, amelyet bányászok építettek, és amelyet a források 1622-től említenek. Rude Samoborból az S6 városi buszjárattal érhető el, a samobori járatok helyi tömegközlekedése pedig 2025. január 1-je óta ingyenes.

Rude a kanyonosan bevágódó Rudarska Gradna völgyében fekszik; a múltban feljegyzett Fodinae és Rovi nevek szintén az érchez kapcsolódtak. A bányászati tevékenység 1481-től követhető biztosan, a 16. században pedig a réztermelés miatt érkeztek képzett bányászok Szászországból és az osztrák területekről. A fennmaradt identitás nem korlátozódik a föld alatti világra: a bányászok védőszentjének, Szent Barbarának szentelt helyi templomot 1622-től említik, a plébániát pedig 1789-ben, Samobortól való leválással alapították. A helyreállított tárók, a templom és a Rudarska Gradna ritkán összekapcsolódó ipari, egyházi és táji örökségi együttest alkotnak. Rude ma Samoborhoz tartozó település, de megőrizte sajátos karakterét, amelyet a bánya, a bányász-greblica és a helyi KUD Oštrc határoz meg.